freiburglines

Több, mint egy hónapja hívom a freiburgi Robert Bosch College-ot az otthonomnak. Még belegondolni is különös.
Egyre nehezebb felvenni a fonalat, pláne, hogy mennyi minden történt mióta utoljára írtam. A "megszokási" időszak már mondhatni véget ért, bár vannak diákok, akik csak múlthéten érkeztek (ők az utolsók, ha minden igaz).



Múlt héten, hétfőn jöttek a Bosch Alapítványtól megnézni az iskolát, kb 100-an. Mesélt az igazgatónk róluk, és elmagyarázta, hogy miért ők a legnagyobb támogatóink - a Bosch Alapítvány egy olyan része a Bosch vállalatnak, ami jótékonykodással foglalkozik, és az éves elkölthető profitjának 99%-át eladományozza. 3 területen tevékenykednek: nemzetközi kapcsolatok és béke, fenntartható fejlődés és egészség. Mi pont belevágunk mind a három kategóriába, így sok-sok tárgyalás és győzködés után belénk öltek 44 millió eurót. Nélkülük most otthon ülnék az iskolapadban.
Most hétvégén alumni weekend volt, 200 vendég érkezett, nagyrészt volt német UWC-s diákok. Mostanában készült el az "UWC spirit" című film, ami micsoda meglepetés, az UWC-ről szól! A rendező is ellátogatott, és 3-adszorra itt vetítette le a világon. Nagyon jó lett amúgy, egészen megmozgatja az embert érzelmileg. Az eseményre készülve sütöttem Lottéval, az egyik német lánnyal sajtos rudat, és jól sikerült, annak ellenére, hogy nagyon kolis eszközökkel dolgoztunk. :D (vizes üveg sodrófának, asztalon nyújtás) Sikerült az auditóriumot is tető alá hozni végre, és ha minden igaz, a konyha is hamarosan elkezd üzemelni (éljen!!).



Kedden lesz a nagy megnyitó 400 vendéggel, arra elég sokat készülünk, bár nagyrészt a hétvégi programot fogjuk ismételni. Lesz kórus, amiben benne vagyok, és bár eleinte sok volt az ellenérzés a dal szövegével kapcsolatban, most már egészen beleéltük magunkat.



Ezen kívül is persze nagyon sok minden történik. Jelentkeztem first respondernek, úgyhogy múlt hétvégén lenyomtam egy 14 órás intenzív elsősegély tanfolyamot, ami amúgy jó volt, csak sok a házi mellette. Közeleg az első leadandók határideje, pl. angol esszé, matek témazáró házidoga stb.
Csináltunk pókerestét, ahova mindenki kiöltözött (a végén nekem volt a legtöbb zsetonom btw :D).
A házamat egyre jobban szeretem, egyre inkább meggyőzödésem, hogy a legjobb helyre raktak!
Itt a videó amit még a Bosch látogatásra raktunk össze:


(ha nem működik innen, akkor itt a link: http://vimeo.com/105522376 )

Legközelebb nem tudom, mikor fogok írni, így is eléggé zavaró, hogy úgy érzem, sok mindent kihagyok a beszámolóból. Na mindegy, a teljesség igénye meglehetősen luxus lenne. 

Lement az első hét a suliban, és örömmel jelentem, hogy mindenki túlélte!

Jó rég írtam már, és egyre nehezebb magyarosan fogalmazni, de azért megpróbálok helytállni. Az orientation period nagyon jó hangulatban telt el, az idő szinte repült (ez mondjuk még mindig igaz), múlt szombaton pedig ismét túratime volt! Úgy voltam vele, hogy ha challenge akkor challenge, iratkozzunk fel a legnehezebbre - 30+ km, és egy közel 1500m-es csúcs meghódítása. Nem mondom, hogy felhőtlen ugrándozással telt el, de olyan gyönyörű helyeken haladtunk keresztül, hogy valami egészen varázslatos volt!

Majd beindult az iskola... ami egészen vicces, mert kezdetben még az se volt biztos, hogy beférünk-e az iskolába a sok építkezés miatt! :D Végül megoldódott a probléma, és bár az egész suli építkezési terület, a students village-t beleértve, azért élhető a környezet (UWCs - United World Construction site). Angolból és matekból szintfelmérő "döntött" (igazából csak ajánlás) a tárgyunkról, az előbbiből anyanyelvire megyek, utóbbiból pedig standard szintre, pont ahogy terveztem (yay!).
ToK-en (Theory of Knowledge, amolyan tudáselmélet-filozófia tárgy, az IB gerince) kívül, ami jövő héten indul, sikerült minden tárgyat megtapasztalnom, néha nagyobb mennyiségben is, mint arra vágytam volna. Az órarend blokkosított, szóval úgy kell elképzelni, hogy hétfőn mindenkinek A,B,C blokkja van, és meg kell nézned, milyen órád van az adott blokkban. Egy blokk 2 óra, azaz 120 perc, és ált. egy 5-10 (!!) perces szünet szakítja csak meg. A szerda egészen különlegesen gyönyörű, ugyanis délelőtt kurzus van, tanításra pedig du. kerül sor, ami az én esetemben 2 blokknyi (240 perc) emelt kémiát jelent...
Amúgy nagyon jó élmény szinte minden tantárgy:
- az angol tanárom Lydia (Wales), és nagyon friss megközelítésből tanuljuk a tárgyat. Első órán kortárs versekről vitáztunk, hogy véleményünk szerint mennyire felelnek meg a vers követelményeinek, múlt órán pedig a Californication dalszövegét elemeztük, összehasonlítva egy szépségipart és nyugati vizuális kultúrát kritizáló szöveggel.
- németből a haladó csoportban vagyok, és a tanárnő, Kerstin (Németország), szinte csak németül beszél. Szerencsére lassan, így tudom követni, de azért 98%-ban német 120 perc nagyon lefáraszt - ráadásul most még egy regényt is kaptunk, természetesen németül.
- matekból Sara (Svédország) tanít, aki nagyon jól magyaráz. Sorozatokkal kezdjük a tanévet, és bár korai lenne megmondani, de kifejezetten jól megy.
- Michael (Kanada) a közgáz tanárom, aki olyan profin ad elő, hogy bár alig szünetelünk nála (ma 7 perc), mégse nehéz odafigyelni egész óra alatt... egyelőre még csak a bevezetésnél tartunk, de érdekesnek ígérkezik a tantárgy.
- kémia emelten csak egy tanár van, Elisenda (Spanyolország), akinek nagyon vicces akcentusa van, ha nem figyel az ember, simán azt hiszi, hogy spanyolul beszél, viszont visszatérő német kifejezései vannak. Igazi tudós, de tanítani is nagyon jól tud, és nagyon kedves, jóindulatú nő. A 4 órát is viszonylag gond nélkül lehúztuk vele, ami azért nagy teljesítmény. :D
- az emelt biosz tanárnő szintén egyedül van, Fannie (Németo./Franciao.), akiről szintén rossz szavam nem lehet. Többek között rá is igaz, hogy ezelőtt csak egyetemen tanított, de nagyon lelkesek, úgyhogy nem hiszem, hogy bármi gond lenne.

Szeptember 23.-án opening ceremony, amit egy alumni látogatás előz meg, és mindkettőre gőzerővel készülünk (beleértve a munkásokat is, szerencsére! :D), valamint már a project week témákon is elkezdtünk gondolkozni, elsősorban individuális alapon, vagy kis csoportokban.

Egyelőre ennyi fért bele a fejembe, adios!

Na szóval, a helyzet az, hogy most épp a délelőtti szabadidőmet töltöm.
Egész hétre be vagyunk osztva, hogy éppen melyik wunderbar activityn kell részt vennünk, zum Beispiel Ökostation, Kunzenhof, Waldhaus, stb... (hogy mit jelentenek, fogalmam sincs, de majd amikor lényeges lesz, úgyis elmondják, nemdebár?).
Egyre csak telik az idő, azonban bevallom őszintén, ezt alig lehet érzékelni.

Pénteken délelőtt agyalós csapatfeladatok voltak fenntarthatóságról, valamint körbevezetés a kertben. Akkor tudtam meg, hogy az alma, amit a menzán eszünk itt terem, és amúgy nagyon finom. :) Jut eszembe, a kaja nagyon jó (igen, nagyon jó egy UWC suliban!), bár még a konyha nincs kész, ezért a nagy részét rendeljük, valamint vacsira néha hideg-csomagot kapunk/csinálunk, de ez inkább csak otthonra emlékeztet, minthogy kellemetlenség lenne.


(kert)

Délután kincskeresés volt Freiburgban, körbe kellett járnunk az óvárost és különböző kérdésekre válaszoltunk. Az én csapatom ugyan nem nyert, de vettünk fagyit visszafele, hogy legalább így kárpótoljuk magunkat. :D (Megjegyzem, a győztes csapatnak mi segítettünk - nem kellett volna...:P)





Szombaton túra nap volt, és 5 lehetőség közül lehetett választani - két biciklitúra-vonal, és három gyalogtúra lehetőség. Na, azt hiszem nem nagy meglepetés, hogy én maradtam a lábas megoldásnál... :D A hegy lábánál az út aszfaltozott volt, ami eléggé rombolta a feelinget, de aztán szerencsére rátértünk a vad ösvényre, és annyira jól éreztük magunkat, hogy jó 3-4 kilométerrel letértünk a kijelölt útvonalról, és egy az eredeti tervben szereplőnél magasabb csúcsot hódítottunk meg (azazhogy kettőt). Az egész hóbelebanc reggel fél kilenctől egészen este hatig tartott, szóval hazaérkezvén egy alapos haldoklás és fetrengés volt a program számunkra - valamint meleg zuhany! JA NEM! A suli ellátásáért felelő vizesblokk valamiért nem mindig működik, és érthetetlen okokból valahogy MINDIG elkerülöm a rohadt meleg vizet... 2 napja szerencsém volt életem leghidegebb zuhanyát megtapasztalni. Éljen!



Este mindig elfoglaljuk magunkat, hülye youtube videókal, latin tánctanulással, meg beszélgetéssel és sütögetéssel. Ja, sütögetés: a következő kép egészen átfogó képet ad a házam szakácstudományáról.

 (igen, az ott müzli a serpenyőben...)

A helyzet azért nem ilyen katasztrofális, egyik nap egészen jót ettünk, volt saláta, csirke, tészta, szószok... 

Tegnap, azaz vasárnap átéltük az első szabad 24 óránkat - reggel alvás, aztán röpi, majd brunch. A röpladba nagyon viccesre sikerült, ugyanis egyszercsak három tűzoltó és egy mentőkocsi bukkant fel a semmiből, és elkezdtünk viccelődni, hogy mennyire gáz lenne, ha a suliba mennének, rögtön a 3. napon... nos, oda mentek - az egyik tanár kicsit odaégette a kajáját, és az érzékelők szuper érzékenyek. Elvileg a téves riasztás 2000 euró, kíváncsi vagyok, ki fogja fizetni. :D
Délután a várost fedeztük fel, találtunk kávézót, fagyizót, meg valami nagyon alternatív, anarchista hippi helyet, ami amúgy nagyon király - mindenki vihet cuccokat, és otthagyhatja, valamint bárki el is vihet akármit, ingyen. Kaja is mindig van, ugyanis a szemközti étterem nekik adja a svédasztal maradékat, amit senki nem vett el.

 
A társaságról azóta se változott a véleményem, nagyon jól kijövünk, bár a ház kezd kicsit erodálódni, úgyhogy ez house meeting már esedékes lenne a takarításról, mosásról, mosogatásról, stb...
Azt hiszem, egyelőre ennyi, majd még jelentkezem! 

12 órás (haha, még hogy 9...) út után végre megérkeztem Freiburgba. Ismétlem: megérkeztem Freiburgba!
Az egyik első dolog, ami szembeötlő volt, hogy még mindig folyik az építkezés (mondjuk erről értesítettek, de kicsit lassabban haladnak, mint tervezték), úgyhogy mindenfelé munkások és hatalmas járművek suhannak fel-alá. A diákok nagy része megérkezett, bár öten-hatan még vízumproblémákkal küzdenek, és késve, valószínűleg egyesével érkeznek majd meg.
A suli egészen elképesztő helyen van: a város maga gyönyörű, és amellett, hogy közel vagyunk a belvároshoz, teljesen erdő vesz minket körül (egy viszonylag magasan fekvő részen építkeznek), a kilátás pedig fantasztikus. Az 1-es házba helyeztek el, ami egy lejtőbe van süllyesztve, így nincs semmi, ami eltakarna bármit is a képből.


Egy nagy közös helyiségünk van, erkéllyel, és konyhával; valamint egy kétágyas, és 2x3 4 személyes hálószoba. Van persze mosókonyha, stb...
A szobatársaim Faisal Ugandából, Juan Pablo Venezuelából, és Simon Bajorországból.


(Az én sarkom)

Alapjáraton mindenki nagyon jófej, egyelőre rossz szavam nem lehet senkiről... a tanárok, és az egyéb staff pedig szintén elképesztően laza! Látszik, hogy nagyon próbálják csökkenteni a távolságot a diákok, és maguk között. A tutorom, aki lényegében az akadémiai előhaladásomat felügyeli, valamint minden egyéb problémával is hozzá fordulhatok elsőként, Mihir, Indiából. Egy fiatal, 24 éves srác, és nagyon rendes.
Még csak kb 30 órája vagyok itt, de olyan sok az esemény, hogy kb 3 napnak tűnik... Rengeteg dolog kavarog a fejemben, de nehéz összeszedni, és fáradt is vagyok.

  Közös helyiség:

Hazaérkeztem egy nagyobb körútról, ami június végén vette kezdetét...

Első állomásom Lisszabon volt, ahol egy svéd barátommal együtt meglátogattuk a tavalyi step up-om (CISV tábor) portugál delegációját, akikkel nagyon közel kerültünk anno egymáshoz. 9 teljes napot töltöttünk el együtt, az időjárás nagyrészt csodás volt, amiért külön köszönet a természetnek, és fantasztikus volt újra együtt látni a többieket. A barátság nem ismer határokat, ugyebár...:) A város nagyon szép, jó strandokkal, és életemben először óceánhoz is eljutottam, ami azonban nem nagyon különbözik a tengertől. :D A búcsú ezúttal nem volt könnyes (nem úgy, mint tavaly), talán azért, mert most már egyértelmű, hogy nincs akadálya annak, hogy találkozzunk mindezek után.

Hazaérkezésem másnapján egyből indultam UWC gólyatáborba, azon izgulva, hogy a mosott ruháim időben megszáradjanak. Nagyon kellemes 3 napot töltöttünk együtt, és sokat tágult a fejünk hála az öregdiákoknak - jó volt megismerni őket. :)
Eztuán össz-vissz 4 napot töltöttem itthon, de ebbe belefért egy meglepetés búcsúbuli a barátaimmal, amin TÉNYLEG meglepődtem, konkrétan semmit nem sejtettem! Egészen meghatódtam, csináltak videót, ajándékokat... álcának egy általános iskolai osztálytalálkozót használtak, ami amúgy megtörtént másnap, így 3 éve nem látott arcokkal kerültem újra szembe. A procedúra végére nagyon felerősödött bennem a búcsú hangulat, mintha minden szálat elvarrnék most, minden mondat végére pont kerülne...

Július 10.-én újra utaztam, ezúttal Ferrarába, hogy részt 5 év után ismét részt vegyek egy CISV Village-ben... ezúttal már JC-ként (és egyedüli magyarként). Még mindig az élmény hatása alatt vagyok, ugyanis csak tegnap érkeztem haza - olyan 4 hetet tölthettem el, amire életem végéig emlékezni fogok. Az alapokat nem szeretném itt kifejteni, de 16 országból gyűltünk össze, hogy 52, 11-12 éves gyereket elfogadásra, együttműködésre, empátiára tanítsunk - és hihetetlenül büszke vagyok rájuk, valamint a fejlődésre amin végigmentek. JC-ként a nagytestvérük voltam, és alig van fantasztikusabb érzés, mint amikor tudom, hogy életeket változtattam meg. 


(Excursion day-en Velencébe mentünk, ahová mindig is nagy álmom volt eljutni! Yay)

Egy-egy tábor után mindig nagyon nehéz visszaszokni az outside world-be, még ennyi év tapasztalat után is. A netkapcsolat elég szörnyű volt, szóval nagyjából lehetetlen volt követni az itthoni fejleményeket, ami a sulis ügyek miatt kicsit kellemetlen volt, de apa igyekezett kézben tartani a dolgokat. Most persze van négy hétnyi pótolni valóm a világból (és főleg a suliból), de ez természetesen egyáltalán nem homályosítja el az élmény ragyogását.

11 nap múlva itthagyom Magyarországot, ezért sok mindent kell még elintéznem. Csekkolni a bőröndök tartalmát, ruha ellenőrzés, beszerezni ezt-azt, felfrissíteni a német- és matektudásom, hogy ne partravetett tök legyek a szintfelmérőknél, és persze búcsúzni, búcsúzni, búcsúzni...