freiburglines

Ezúttal a közelmúlt, és a közeljövő eseményeiről írok valami összefoglaló félét.

Kronológiai sorrendben májussal illene kezdenem:

• 17.-én egy szülői értekezlet, valamint ebéd során átvehettük az ösztöndíjakat hivatalos keretek között is. Találkoztunk a mentorainkkal, akik tapasztalt UWC-sek, túlnyomórészt volt diákok. Családostul beszélgettünk, informálódtunk, papírokat intéztünk és ettünk. Az esemény után még páran elmentünk fagyizni, aztán teázni, így elnyújtottuk a programot estig.
  
  
  (A képről hiányzik Ajna, no sebaj)
   
• Rá egy héttel, 24.-én egész napos felkészítő trainingen vettünk részt. Felvezetés és icebreaker után a bemutatkozással, konfliktuskezeléssel, felmerülő problémákkal foglalkoztunk meglehetősen intenzíven, hosszú órákon keresztül. Tartalmas volt, és nagyon hasznosnak tartottam, hogy konkrét helyzeteken, gyakorlati szimulációkon keresztül ismételtük át az elméletben hallottakat. Emellett bármikor közbeszólhattunk, kiegészíthettük az aktuális témát. Délután a mentorokkal dolgoztunk közösen - elvárásokat tisztáztunk, felvázoltuk a kapcsolattartást, végül pedig trust game-mel zártunk. Rékával nagyon jól megtaláltuk a bizonyos közös hangot, szóval remélem olyan folyékonyan fog működni minden, ahogy annak jelenleg tűnik. :)

Aktuálisabb vizek, június:

A törénések begyorsultak, felgyűltek. 
Kezdetüket vették a búcsúk, amik egyre valóságosabbá teszik az egész helyzetet. Színjátszó, DÖK, CISV, osztály, barátok - olyan sok mindent és mindenkit fogok hátrahagyni, hogy nehéz nem "megindulni". De tisztában voltam azzal, hogy mire vállalkozok, és így talán könnyebb egy fokkal. 
Az évet kitűnővel zártam, aminek nagyon örülök, annál kellemesebb lesz a pofáraesés majd odakint! :D
Haladok a papírokkal, ügyintézésekkel - voltam vérvételen, röntgenen, fogorvosnál, bankban. Minden este felírom egy papírra, hogy mit kell másnap elintéznem, mert egyébként totál elúsznék mindennel...:) A sulitól megjött a students handbook, amiből elég sok plusz információ derült ki, CAS-szel, tantárgyakkal, kolesszal, lehetőségekkel kapcsolatban. A leendő tanárok, és staff névsorát is megkaptuk végzettséggel és munkatapasztalattal együtt, hát ott csak néztem. Alig várom, hogy olyantól tanulhassak kémiát, aki a Harvardon és az MIT-n kutatott. :D
Sokat beszélgetünk a többiekkel, szinte egyöntetűen szimpatikus mindenki, tele ötletekkel és kreativitással. Mind emberből vagyunk persze, szóval azért nem halálkockákat kell vizionálni... (:

Pirossal jelöltem az országokat, ahonnan már jelentkeztek be diákok, sárgával azokat, ahonnan tanárok is jönnek.

Jövő héten utazom Lisszabonba, azután UWC-s gólyatábor, majd pedig CISV Olaszországban, úgyhogy kihasználom a nyarat. Na de ideje menni, anya megtanítja, mi kell a palacsintatésztába. :P

Gondoltam, írok egy összefoglalót Freiburgról, és az iskoláról.

Freiburg egy nagyjából 220.000 fős egyetemváros Németország délnyugati csücskében, a svájci-francia határhoz közel (Basel, és Strasbourg is kb. egy óra vonattal). Méretben itthoni példaként Debrecen áll hozzá a legközelebb. Baden-Württemberg tartományban fekszik, és a klímája is nagyon kellemes - Budepestéhez hasonló, de télen egy árnyalattal melegebb, nyáron pedig kevesebb a kánikula. Emellett Németország legnaposabb nagyvárosa.



A várost a XII. században alapították, és a középkor nagy részében fontos kereskedelmi szerepet töltött be. Mostanában az oktatás mellett a város elsődleges profilja a környezettudatosság. A városi tanácsban a német zöld párt képviselői tartják a legtöbb helyet, és Freiburg élen jár több alternatív technológia terén is: napenergia-felhasználás, energiatakarékos házak, hulladékgazdálkodás. Az újrahasznosítás és a bickilizés természetes a lakosok számára (az utóbbihoz hozzá kell majd szoknom..:D), valamint itt épült a világ egyik első önellátó lakóparkja is.

 
A képek alapján, amiket találtam, és a várost már megjárt ismerősök beszámolói szerint nagyon szép város. Az építészet hordozza a jellegzetes, elzászi-franciás hatásokat. Sok a zöld terület, mellette terül el a Fekete-erdő, és a Rajna forrása sincs messze, így túrára bőven van lehetőség. Azt olvastam, a freiburgiak a legvidámabb németek, többek között a sok napsütésnek köszönhetően. Ezt egyelőre még nem tudom alátámasztani, de ez a videó jó kiindulási alapot adhat :) :



És az iskola.

Fontos tudni, hogy a legfiatalabb UWC iskoláról beszélünk, a 2014/2015-ös tanévben nyílik az örmény Dilijan College-dzsal együtt. Egy negyvenmillió eurós beruházás keretében, amit a tartomány és a Robert Bosch Alapítvány együtt finanszíroz, felújítják a XIV. századbeli, egykori Karthauzi Szerzetesrend kolostorát. Ez 15-20 percre található a városközponttól, ennek ellenére erdős terület fekszik a határán, ami nagyon szimpatikus. A telekhez tartozik még egy 700 éves kert, további épületek, mint az étkező, és most építenek 12 házat is. 8 diák, és 4 tanári szállás - a diákházak 26 fő befogadására alkalmasak, 12 fiú az első emeleten, 12 lány a másodikon, és egy kétágyas szoba a földszinten mozgáskorlátozottak számára. Egy szobán 4 tanuló osztozik, és további közös helyiségek, valamint egy kiskonyha kapott helyet még az épületben.



Az eslő tanév folyamán még csak 100-an fogunk tanulni: 25 német diák, és 75-en a világ legkülönfélébb pontjairól (pár példa: Guatemala, Uganda, Lousiana, Marokkó, Bosznia-Hercegovina, Mianmar, Irak, Fülöp-szigetek, Szingapúr, stb.). A tanári kar hasonlóan változatos, az igazgatónk dél afrikai, és eddig a szváziföldi UWC iskola igazgatójaként dolgozott. Teljes kapacitáson a 2015/2016-os tanévtől működik majd a Robert Bosch College, 200 tanulóval.

A nemzetközi érettségi is megér egy kis tájékozódást, az alábbi címen található egy tartalmas összefoglaló: http://www.uwc.hu/hu/ib.html 

Mivel van még egy kis időm, gondoltam, bővítem a személyes tapasztalataimmal a bevezetést.

Az mindenképp megér pár mondatot, hogy miként készültem a pályázatra. Persze inside infót nem adhatok ki, ez egyértelmű, de talán tudok segíteni azzal, hogy rávilágítok a nyilvános részekre a saját szemszögemből.
Az itthoni válogató ugyebár 3 fordulós: írásbeli rész, interjú, és tábor.
Aki teheti, menjen el nyílt napra, mert az egész országban tartják, és nagyon informatív. Valamint a honlap idevágó része: http://www.uwc.hu/hu/selection.html is hasznos, sőt, a jamaicai UWC is segít a írásbeli pályázathoz egy képpel:

Én személy szerint az interjú miatt aggódtam a legjobban, mert nagy a rád eső kiesők száma, a behívott 60-ból csak 16 jut tovább a döntőbe. Úgy voltam vele, hogy ha negyven perc alatt sikerül valami olyat mutatnom magamból, aminek köszönhetően továbbjutok, akkor 2 nap alatt csak meggyőzöm a válogatókat... ha meg nem, akkor nyilván nem állok készen a lehetőségre. Sajnos pont a beszélgetés utáni estén jutottam el a mélypontra, amikor is úgy éreztem, hogy én biztosan kiesek. :D Ennek megfelelően hatalmas megkönnyebbülés volt az e-mail: mehetek Csillebérce, a döntőbe!
A két nap nagyon klassz volt, fantasztikus embereket ismertem meg, és remekül éreztem magam annak ellenére, hogy végig ott motoszkált a tudatomban: ez egy válogató.



E-mailben értesítettek minket az eredményről másnap. Vicces volt a helyzet, mert estére ígérték, ahogy a szóbeli eredményét is, de az már délután megérkezett, ezért kb. 17:00-tól a döntős csapat ráfüggött az e-mail fiókjára, valamint a közös facebook-chatre, és próbáltuk elütni a görcsös várakozás idejét. A hivatalos értesítések 22:00 felé kezdtek el szállíngózni, EGYESÉVEL. Úgy éreztem magam, mint ha a Hunger Games-ben lennék... és aztán megjött az én levelem is. Érdekes érzés volt, az biztos, úgy remegtem, hogy a lábamon alig álltam meg. :) Feljöttek a szüleim, a bátyám, nagy egymásnak borulás, pár telefon, üzenetküldés... és kétnapi nem alvás a továbbiakban.
Mivel a 6 ösztöndíj közül 3 feltételhez volt kötve (Freiburgba csak 18 alatti diák, Szingapúrba pedig csak lányok mehetnek), ezért már az elején ki tudtuk sakkozni, ki hova fog utazni. Kicsit megijedtem, mert a német suli frissen fog nyitni szeptemberben, és ezáltal másodéveseim sincsenek, de persze ez nem fog eltántorítani. :)

Öt különböző blog első posztjának elejéből sem világosodtam meg, hogy akkor most mit is kéne ide írnom, úgyhogy kategorikusan fogok haladni:

1.) A szerző 

Becses nevem Tamás, 17. életévemet töltöm ~ 2 hónap múlva, és Dunaharasztin élek. Itt járok iskolába is, a helyi gimnázium hatosztályos tagozatára. A szabadidőmet elég sokfelé osztom: csellózom, capoeirázom, sulis DÖK és színjátszó, angolt tanítok, CISV-zek (http://www.hu.cisv.org/), és ha időm engedi, írogatok. A jövőben sebészként szeretnék dolgozni. Ennyit rólam, amúgy is nagyon utálom a bemutatkozásokat...:)

2.) A blog 

Nos, alapvetően egy afféle online-naplónak szánom ezt a blogot, ahol a családom, barátaim, ismerőseim nyomon követhetik, mi történik velem, hogy alakulnak életem alaklulni valói. Az első ilyesmi próbálkozásom, de azért remélem, hogy a funkcióját betölti majd.

3.) Élményháttér: UWC

De mégis miért kezdek ebbe én most bele?
A helyzet az, hogy ősz vége felé pályáztam egy, az UWC Magyarország által hirdetett ösztöndíjprogramba. Sok munka volt vele, ezt elismerem, de abszolút kifizetődött, ugyanis megnyertem az ösztöndíjak egyikét, és az idén nyíló, németországi Robert Bosch College-ban fejezhetem be középiskolai tanulmányaimat. Ilyenkor általában megkapom a kérdést: "És akkor te németül fogsz tanulni?" NEIN, NEIN, NEIN! Azazhogy csak tantárgyam lesz, de alapvetően egy nemzetközi iskoláról beszélünk, ahol a tanítás, és a mindennapi ügyintézés nyelve is az angol. Az érettségim sem német lesz, hanem IB, azaz nemzetközi érettségi.

Így bevezetésnek ennyit szántam, majd még igyekszem bizonyos pontokat kifejteni, és a készülődést is követni. :)