freiburglines

Be kell hogy valljam, nehezen vettem rá magamat ennek a posztnak a megírására, szóval bocsánat ha nem lesz elég tartalmas...

Hogy ott vegyem fel a vonalat, ahol utoljára elhagytam: téli szünet!
December 19-én hajnalban elindultunk Juannal Budapest felé. 4 hónap után újra otthon! :)
Fantasztikus érzés volt újra magyart hallani, Budapest utcáin járni, otthoni kaját enni, karácsonyozni a családdal, találkozni barátokkal. Elég húzós volt maga a szünet, mert Szilveszterre még eljött három másik évfolyamtársam, miután pedig mind elmentek, két napom volt, amíg Ana, a boszniai lány megérkezett az utolsó napokra. Nehéz volt a találkozókat összehozni, de azért bementem a suliba, elmentem egy capoeira edzésre, és még ha nem is mindenkit, de azért jó pár arcot sikerült látnom!
Több érdekes, vagy furcsa tapasztalatom is volt ez alatt a három hét alatt. Alapvetően 4 hónap után minden átmenet nélkül visszacsöppenni a családi karácsonyba egy nagyon éles váltás volt. Ezen felül a tény, hogy otthon milyen keveset változtak a lényegi dolgok, szintén meglepő volt. Vissza, a college felé olyan érzésem volt, mintha hazautaznék, otthonról.

Persze elég sok minden történt azóta is, hogy visszajöttem. Megkaptuk a féléves reportokat is a szünet alatt, aminek személy szerint nagyon örültem. Az első hét nagyjából visszaszokós volt, sok tárgyból jelentettek be dolgozatot, valamint ismertették az Internal Assignmenteket (minden tárgyból kell egy adott típusú beadandót készíteni, ami a végleges jegyünk 15-20%-át adja az IB-ban).

Második hét végén az MUN csapat kisebbik részével elutaztunk Maastrichtba, hogy részt vegyünk az ottani UWC suli által szervezett International Peace Conferencen (hú, fancy!). Fantasztikus élmény volt, egyrészről átélni egy testvériskola szellemiségét, valamint fénypont volt az Orsival (Maastricht, 2014-2016) és Bálinttal (Atlantic, 2012-2014) töltött idő. Köszi nektek ezúton is! :) Amúgy a vendégek által előadott beszédeken felül 3 workshopon vett mindenki részt, én a kenyai post-electional violenceről (értsd: rövid, de véres polgárháború) szólón, az Ukrajnával foglalkozón, valamint a nemzetközi beavatkozás jogosságáról és szükségességét boncolgató előadásokon vettem részt.

Lefolyt a második Focus Day is, ami ezúttal Interfaith Daynek volt keresztelve. Ebből adódóan a vallás és hit volt a fő témánk. Nekem legjobban a buddhizmusról szóló előadás tetszett, nagyon érdekesen összetették, pláne, hogy a négy közreműködő közül csak egyikőjük gyakorolta életvitelszerűen a vallást.

A héten eléggé le voltam terhelve. Sokat kellett (és még kell is) tanulnom, házak közötti versenyt szervezek, a háznak kellett intéznem dolgokat, pl. dekoráció vásárlást, valamint Musical Theatren is előadott mindenki egy kis jelentet. Jövő héten meghallgatások lesznek a fő darab nagyobb szerepeiért. 

Most így hirtelenjében ennyi mindent tudtam összeszedni - végezetül itt van két kép a kampuszról, amikor (nem latyakká olvadt) hó borítja:

Az interjú az UWC Magyarország blogjára készült: http://uwchungary.postr.hu/

Ezt a bejegyzést múlt héten akartam megírni, csak éppenséggel kitöröltem a majdnem kész írást, és annyira felhúztam magam, hogy inkább hanyagoltam a történetet...

Haladjunk időrendben!

November végén Host Family Weekend volt. A college nagyrésze (néhány német diák nem kérte) kapott egy host családot, akik a "van élet a UWC-bubblen túl is" üzenetet próbálják megtestesíteni. A host anyukámon és apukámon kívül két kistesóm van, egy nyolc éves kislány és egy 11 éves kissrác. Nagyon szeretnivalóak, hétvégén kirándultunk, pizzát sütöttünk együtt, elmentünk a hostöcsim kürtfellépésére és ellátogattunk Staufenbe, ahol a Faust játszódik. Amit különösen imádtam, az, hogy megtanultam improvizálni brácsán/hegedűn, úgyhogy azóta is néha-néha játszok és próbálok dallamokat lejátszani...:)

Letudtuk az első cultural weeket is, amit a latinok dobtak össze. Nagyon jó volt, előadásokkal (pl. a kedd esti global affairs az eltűnt mexikói diákokról, a kolumbiai gerillaharcokról és latin-amerikai korrupcióról szólt), latin zenével ebéd alatt, tánc sessiönnel és műsorral. Ami azt illeti, egészen random én is belecsöppentem a műsorest előadói közé, ugyanis Thaíza, a brazil lány megkért, hogy tanítsam meg capoeirázni, hogy előadhassuk. Másfél nap alatt gyorsan összepakoltunk valamit, ami egészen vállalható volt a végén. :)

Félévenként van egy focus dayünk - az idén persze mi mással kezdenénk, ha nem SUSTAINABILITYVEL. Meglepően jól sikerült, főleg a diákok által szervezett workshopok arattak sikert.

Felvettem egy negyedik CASt, Musical Theatret, ugyanis a Theatre osztály által előadott (és írt!) darabok előhozták belőlem a hiányérzetet a színjátszó iránt... na de ezt most pótolom. :) A hivatalos CAS is halad, főleg az MUN-t tudnám kiemelni, túlvagyunk az első próbatárgyaláson, Kubát képviseltem az ENSZ BT bővítésének kérdésében. A csapat egy részével január végén Maastrichtba megyek egy nemzetközi békekonferenciára, amit a holland UWC szervez.

Nem emlékszem pontosan mikor, de nem olyan rég ellátogattam Vaubanba is, ami a világ első fenntartható-kerülete. Egy régi francia katonai tábort alakítottak át, most pedig tele van napelemmel meg passzív házakkal, és mindenféle alternatív arccal és életmóddal. Király hely.

Itt is elkezdődött az advent meg a karácsony meg miegyéb, Freiburgot nagyon szépen feldíszítették, két hete pénteken elmentünk a karácsonyi vásárba, és aztán összefutva pár ismerős arccal jól eltöltöttük az időt. Advent alkalmából ma Shake up Christmast énekeltünk a Musical Theatre csapattal ebédkor (minden nap van valami meglepetés ebédidőben), csak nem ereszt a DÖK-utóhatás. :D

Múlthét pénteken Christmas Party, és secret santa. Nagyon jó volt a hangulat, mondjuk bejátszott, hogy mindenki igyekezett kiélvezni az utolsó szabad estét, révén tegnappal elkezdődött a Block Week, azaz a félévi viszgaidőszak.

Party után belevetettük magunkat az éjszakába néhányan, hogy megünnepeljük az angol lány, Tal szülinapját. Szintén remekül sikerült! :D

A mai nappal én személyesen átestem mindenen, nincs több teszt! És ennek marhára örülök...:D Annak meg még jobban, hogy az összes tantárgyamban jól teljesítettem (konkrét eredményt még nem tudok mindenből mondani).

Már csak 3 nap, és otthon leszek... egészen hihetetlen a gondolat, 4 hónap alatt már úgy hozzámnött ez az építkezési terület, hogy azt nehéz felfogni. Nagyon izgatott vagyok, de azért hiányozni fog sok minden. Mindenesetre sokan fognak majd meglátogatni Magyarországon, úgyhogy elvonási tüneteimet legalább részben enyhítik majd. :)

3...2...1...READY?

Kihívás: blogposztot írni 30 percben. Challenge accapted!
Ez egy jó csapongós poszt lesz, de azért próbálok kronológiai sorrendet tartani.

Október 23.-át itt ünnepeltem meg, csináltam zászlót aminek lyukat égettem a közepébe, és kiraktam a menzába. Sokan kérdeztek róla, és minden alkalommal elmeséltem a történetet, és ami azt illeti, nagyon jól esett, hogy ennyien érdeklődtek. Nagyon jó érzés, amikor ily módon felszínre kerül a magyarságom, és a nemzeti érzések is előbukkannak. :)
Ha már magyar, kaptam csomagot otthonról sportszelettel meg dunakaviccsal, aminek azóta is jó hasznát veszem! :D

Őszi szünet előtt project hétre mentünk. Ha jól emlékszem összesen 12 project volt, amikre kaptunk egy budget limitet (150€/fő) amibe 4 nap minden költségét a kajával, szállással, programokkal együtt bele kellett paszírozni. Volt itt minden erdei túrázástól kezdve a brüsszeli politikus-látogatásig. Én Münchenbe mentem, ahol lényegében felfedeztük a környéket egy UWC-s volt diákkal, Daniellel.

Ellátogattunk Hitler nyári rezidenciájára (és az alá épült bunkerbe, ahol öngyilkos lett), Dachauba, Chimsee-re, a Deutsche Museumba, na meg a várost is alaposan körbejártuk. Nagyon élveztem, de ugyanakkor hiányzott a college is. Ami nagyon jó élmény volt, hogy amikor jöttünk haza Dachauból le kellett szállnunk egy random megállónál mert rájöttünk hogy rosszul érvényesítettük a vonatjegyeket, és amikor lementünk az aluljáróba, hatalmas betűkkel volt a falra graffitizve, hogy "SZERETLEK". Nagyon király ilyen dolgokba botlani, legalábbis nekem feldobta a napomat, ha már magyar szót nem hallhatok. 

Ami a szünet óta eltelt időt illeti, csak a sulis dolgokról tudok főleg írni. Hetente global affairs sessionünk van, ami során globális/nemzetközi problémákat beszélünk meg, alkalmanként előadókkal, mint ezen a héten is (a bevándorlás és menekültkérdés volt a téma). 
A suli épülget, jól megígérték, hogy a 2. szint megnyitásra kerül a szünet után - legalább már nem lezárt terület, de órákat még nem tartanak. Nehéz az élet a frissen nyílt iskolákban... :)
Most hétvégén lenyomtam a kötelező elsősegély képzésem utolsó 7 óráját, most már hivatalosan is felkészült first responder vagyok!
Zárásnak köszönöm szépen mindenkinek a képeslapokat és az üzeneteket!  

Szerk.: Valahogy sose sikerül szerkesztés nélkül megírnom ezeket a bejegyzéseket...:D 40 nap és megyek haza téliszünetre, január 11.-ig! Hazaviszem egy időre Juant is, a venezuelai szobatársamat, szóval otthoniak, élesítsétek alkalmi angol tudásotokat!

Holnap lesz két hónapja, hogy Freiburgban élek.
Ebben a posztban már nem fogok arról írni, hogy milyen gyorsan repül az idő, mert ugyan még mindig igaz, már máshogy érzékelem az idő múlását. Azt hiszem, már tényleg hozzászoktam az apróságokhoz, amik varázslatossá teszik az ittlétet (legyenek bosszantó, vagy vidám pillanatok):

• A felemás érzés, amikor rájössz, hogy kivételesen egyedül vagy a szobádban.
• Amikor listát csinálsz arról, hogy miket kéne megcsinálnod egy nap, és elégedett vagy ha a felét sikerül teljesíteni.
• Amikor a leglehetetlenebb pillanatokban kapcsolja valaki maximumra a zenét, és mindenki piszamában veti be a trashiest táncmozdulatait.
• Amikor kekszhez jutsz a menzában az első szünet alatt.
• Amikor tökéletesen működik a gyümölcslé-automata.
• Amikor véletleszerűen olyan dolgokat pillantasz meg, amik Magyarországra emlékeztetnek.