freiburglines

Na szóval, a helyzet az, hogy most épp a délelőtti szabadidőmet töltöm.
Egész hétre be vagyunk osztva, hogy éppen melyik wunderbar activityn kell részt vennünk, zum Beispiel Ökostation, Kunzenhof, Waldhaus, stb... (hogy mit jelentenek, fogalmam sincs, de majd amikor lényeges lesz, úgyis elmondják, nemdebár?).
Egyre csak telik az idő, azonban bevallom őszintén, ezt alig lehet érzékelni.

Pénteken délelőtt agyalós csapatfeladatok voltak fenntarthatóságról, valamint körbevezetés a kertben. Akkor tudtam meg, hogy az alma, amit a menzán eszünk itt terem, és amúgy nagyon finom. :) Jut eszembe, a kaja nagyon jó (igen, nagyon jó egy UWC suliban!), bár még a konyha nincs kész, ezért a nagy részét rendeljük, valamint vacsira néha hideg-csomagot kapunk/csinálunk, de ez inkább csak otthonra emlékeztet, minthogy kellemetlenség lenne.


(kert)

Délután kincskeresés volt Freiburgban, körbe kellett járnunk az óvárost és különböző kérdésekre válaszoltunk. Az én csapatom ugyan nem nyert, de vettünk fagyit visszafele, hogy legalább így kárpótoljuk magunkat. :D (Megjegyzem, a győztes csapatnak mi segítettünk - nem kellett volna...:P)





Szombaton túra nap volt, és 5 lehetőség közül lehetett választani - két biciklitúra-vonal, és három gyalogtúra lehetőség. Na, azt hiszem nem nagy meglepetés, hogy én maradtam a lábas megoldásnál... :D A hegy lábánál az út aszfaltozott volt, ami eléggé rombolta a feelinget, de aztán szerencsére rátértünk a vad ösvényre, és annyira jól éreztük magunkat, hogy jó 3-4 kilométerrel letértünk a kijelölt útvonalról, és egy az eredeti tervben szereplőnél magasabb csúcsot hódítottunk meg (azazhogy kettőt). Az egész hóbelebanc reggel fél kilenctől egészen este hatig tartott, szóval hazaérkezvén egy alapos haldoklás és fetrengés volt a program számunkra - valamint meleg zuhany! JA NEM! A suli ellátásáért felelő vizesblokk valamiért nem mindig működik, és érthetetlen okokból valahogy MINDIG elkerülöm a rohadt meleg vizet... 2 napja szerencsém volt életem leghidegebb zuhanyát megtapasztalni. Éljen!



Este mindig elfoglaljuk magunkat, hülye youtube videókal, latin tánctanulással, meg beszélgetéssel és sütögetéssel. Ja, sütögetés: a következő kép egészen átfogó képet ad a házam szakácstudományáról.

 (igen, az ott müzli a serpenyőben...)

A helyzet azért nem ilyen katasztrofális, egyik nap egészen jót ettünk, volt saláta, csirke, tészta, szószok... 

Tegnap, azaz vasárnap átéltük az első szabad 24 óránkat - reggel alvás, aztán röpi, majd brunch. A röpladba nagyon viccesre sikerült, ugyanis egyszercsak három tűzoltó és egy mentőkocsi bukkant fel a semmiből, és elkezdtünk viccelődni, hogy mennyire gáz lenne, ha a suliba mennének, rögtön a 3. napon... nos, oda mentek - az egyik tanár kicsit odaégette a kajáját, és az érzékelők szuper érzékenyek. Elvileg a téves riasztás 2000 euró, kíváncsi vagyok, ki fogja fizetni. :D
Délután a várost fedeztük fel, találtunk kávézót, fagyizót, meg valami nagyon alternatív, anarchista hippi helyet, ami amúgy nagyon király - mindenki vihet cuccokat, és otthagyhatja, valamint bárki el is vihet akármit, ingyen. Kaja is mindig van, ugyanis a szemközti étterem nekik adja a svédasztal maradékat, amit senki nem vett el.

 
A társaságról azóta se változott a véleményem, nagyon jól kijövünk, bár a ház kezd kicsit erodálódni, úgyhogy ez house meeting már esedékes lenne a takarításról, mosásról, mosogatásról, stb...
Azt hiszem, egyelőre ennyi, majd még jelentkezem! 

12 órás (haha, még hogy 9...) út után végre megérkeztem Freiburgba. Ismétlem: megérkeztem Freiburgba!
Az egyik első dolog, ami szembeötlő volt, hogy még mindig folyik az építkezés (mondjuk erről értesítettek, de kicsit lassabban haladnak, mint tervezték), úgyhogy mindenfelé munkások és hatalmas járművek suhannak fel-alá. A diákok nagy része megérkezett, bár öten-hatan még vízumproblémákkal küzdenek, és késve, valószínűleg egyesével érkeznek majd meg.
A suli egészen elképesztő helyen van: a város maga gyönyörű, és amellett, hogy közel vagyunk a belvároshoz, teljesen erdő vesz minket körül (egy viszonylag magasan fekvő részen építkeznek), a kilátás pedig fantasztikus. Az 1-es házba helyeztek el, ami egy lejtőbe van süllyesztve, így nincs semmi, ami eltakarna bármit is a képből.


Egy nagy közös helyiségünk van, erkéllyel, és konyhával; valamint egy kétágyas, és 2x3 4 személyes hálószoba. Van persze mosókonyha, stb...
A szobatársaim Faisal Ugandából, Juan Pablo Venezuelából, és Simon Bajorországból.


(Az én sarkom)

Alapjáraton mindenki nagyon jófej, egyelőre rossz szavam nem lehet senkiről... a tanárok, és az egyéb staff pedig szintén elképesztően laza! Látszik, hogy nagyon próbálják csökkenteni a távolságot a diákok, és maguk között. A tutorom, aki lényegében az akadémiai előhaladásomat felügyeli, valamint minden egyéb problémával is hozzá fordulhatok elsőként, Mihir, Indiából. Egy fiatal, 24 éves srác, és nagyon rendes.
Még csak kb 30 órája vagyok itt, de olyan sok az esemény, hogy kb 3 napnak tűnik... Rengeteg dolog kavarog a fejemben, de nehéz összeszedni, és fáradt is vagyok.

  Közös helyiség:

Gondoltam, írok egy összefoglalót Freiburgról, és az iskoláról.

Freiburg egy nagyjából 220.000 fős egyetemváros Németország délnyugati csücskében, a svájci-francia határhoz közel (Basel, és Strasbourg is kb. egy óra vonattal). Méretben itthoni példaként Debrecen áll hozzá a legközelebb. Baden-Württemberg tartományban fekszik, és a klímája is nagyon kellemes - Budepestéhez hasonló, de télen egy árnyalattal melegebb, nyáron pedig kevesebb a kánikula. Emellett Németország legnaposabb nagyvárosa.



A várost a XII. században alapították, és a középkor nagy részében fontos kereskedelmi szerepet töltött be. Mostanában az oktatás mellett a város elsődleges profilja a környezettudatosság. A városi tanácsban a német zöld párt képviselői tartják a legtöbb helyet, és Freiburg élen jár több alternatív technológia terén is: napenergia-felhasználás, energiatakarékos házak, hulladékgazdálkodás. Az újrahasznosítás és a bickilizés természetes a lakosok számára (az utóbbihoz hozzá kell majd szoknom..:D), valamint itt épült a világ egyik első önellátó lakóparkja is.

 
A képek alapján, amiket találtam, és a várost már megjárt ismerősök beszámolói szerint nagyon szép város. Az építészet hordozza a jellegzetes, elzászi-franciás hatásokat. Sok a zöld terület, mellette terül el a Fekete-erdő, és a Rajna forrása sincs messze, így túrára bőven van lehetőség. Azt olvastam, a freiburgiak a legvidámabb németek, többek között a sok napsütésnek köszönhetően. Ezt egyelőre még nem tudom alátámasztani, de ez a videó jó kiindulási alapot adhat :) :



És az iskola.

Fontos tudni, hogy a legfiatalabb UWC iskoláról beszélünk, a 2014/2015-ös tanévben nyílik az örmény Dilijan College-dzsal együtt. Egy negyvenmillió eurós beruházás keretében, amit a tartomány és a Robert Bosch Alapítvány együtt finanszíroz, felújítják a XIV. századbeli, egykori Karthauzi Szerzetesrend kolostorát. Ez 15-20 percre található a városközponttól, ennek ellenére erdős terület fekszik a határán, ami nagyon szimpatikus. A telekhez tartozik még egy 700 éves kert, további épületek, mint az étkező, és most építenek 12 házat is. 8 diák, és 4 tanári szállás - a diákházak 26 fő befogadására alkalmasak, 12 fiú az első emeleten, 12 lány a másodikon, és egy kétágyas szoba a földszinten mozgáskorlátozottak számára. Egy szobán 4 tanuló osztozik, és további közös helyiségek, valamint egy kiskonyha kapott helyet még az épületben.



Az eslő tanév folyamán még csak 100-an fogunk tanulni: 25 német diák, és 75-en a világ legkülönfélébb pontjairól (pár példa: Guatemala, Uganda, Lousiana, Marokkó, Bosznia-Hercegovina, Mianmar, Irak, Fülöp-szigetek, Szingapúr, stb.). A tanári kar hasonlóan változatos, az igazgatónk dél afrikai, és eddig a szváziföldi UWC iskola igazgatójaként dolgozott. Teljes kapacitáson a 2015/2016-os tanévtől működik majd a Robert Bosch College, 200 tanulóval.

A nemzetközi érettségi is megér egy kis tájékozódást, az alábbi címen található egy tartalmas összefoglaló: http://www.uwc.hu/hu/ib.html 

Öt különböző blog első posztjának elejéből sem világosodtam meg, hogy akkor most mit is kéne ide írnom, úgyhogy kategorikusan fogok haladni:

1.) A szerző 

Becses nevem Tamás, 17. életévemet töltöm ~ 2 hónap múlva, és Dunaharasztin élek. Itt járok iskolába is, a helyi gimnázium hatosztályos tagozatára. A szabadidőmet elég sokfelé osztom: csellózom, capoeirázom, sulis DÖK és színjátszó, angolt tanítok, CISV-zek (http://www.hu.cisv.org/), és ha időm engedi, írogatok. A jövőben sebészként szeretnék dolgozni. Ennyit rólam, amúgy is nagyon utálom a bemutatkozásokat...:)

2.) A blog 

Nos, alapvetően egy afféle online-naplónak szánom ezt a blogot, ahol a családom, barátaim, ismerőseim nyomon követhetik, mi történik velem, hogy alakulnak életem alaklulni valói. Az első ilyesmi próbálkozásom, de azért remélem, hogy a funkcióját betölti majd.

3.) Élményháttér: UWC

De mégis miért kezdek ebbe én most bele?
A helyzet az, hogy ősz vége felé pályáztam egy, az UWC Magyarország által hirdetett ösztöndíjprogramba. Sok munka volt vele, ezt elismerem, de abszolút kifizetődött, ugyanis megnyertem az ösztöndíjak egyikét, és az idén nyíló, németországi Robert Bosch College-ban fejezhetem be középiskolai tanulmányaimat. Ilyenkor általában megkapom a kérdést: "És akkor te németül fogsz tanulni?" NEIN, NEIN, NEIN! Azazhogy csak tantárgyam lesz, de alapvetően egy nemzetközi iskoláról beszélünk, ahol a tanítás, és a mindennapi ügyintézés nyelve is az angol. Az érettségim sem német lesz, hanem IB, azaz nemzetközi érettségi.

Így bevezetésnek ennyit szántam, majd még igyekszem bizonyos pontokat kifejteni, és a készülődést is követni. :)