freiburglines

Hazaérkeztem egy nagyobb körútról, ami június végén vette kezdetét...

Első állomásom Lisszabon volt, ahol egy svéd barátommal együtt meglátogattuk a tavalyi step up-om (CISV tábor) portugál delegációját, akikkel nagyon közel kerültünk anno egymáshoz. 9 teljes napot töltöttünk el együtt, az időjárás nagyrészt csodás volt, amiért külön köszönet a természetnek, és fantasztikus volt újra együtt látni a többieket. A barátság nem ismer határokat, ugyebár...:) A város nagyon szép, jó strandokkal, és életemben először óceánhoz is eljutottam, ami azonban nem nagyon különbözik a tengertől. :D A búcsú ezúttal nem volt könnyes (nem úgy, mint tavaly), talán azért, mert most már egyértelmű, hogy nincs akadálya annak, hogy találkozzunk mindezek után.

Hazaérkezésem másnapján egyből indultam UWC gólyatáborba, azon izgulva, hogy a mosott ruháim időben megszáradjanak. Nagyon kellemes 3 napot töltöttünk együtt, és sokat tágult a fejünk hála az öregdiákoknak - jó volt megismerni őket. :)
Eztuán össz-vissz 4 napot töltöttem itthon, de ebbe belefért egy meglepetés búcsúbuli a barátaimmal, amin TÉNYLEG meglepődtem, konkrétan semmit nem sejtettem! Egészen meghatódtam, csináltak videót, ajándékokat... álcának egy általános iskolai osztálytalálkozót használtak, ami amúgy megtörtént másnap, így 3 éve nem látott arcokkal kerültem újra szembe. A procedúra végére nagyon felerősödött bennem a búcsú hangulat, mintha minden szálat elvarrnék most, minden mondat végére pont kerülne...

Július 10.-én újra utaztam, ezúttal Ferrarába, hogy részt 5 év után ismét részt vegyek egy CISV Village-ben... ezúttal már JC-ként (és egyedüli magyarként). Még mindig az élmény hatása alatt vagyok, ugyanis csak tegnap érkeztem haza - olyan 4 hetet tölthettem el, amire életem végéig emlékezni fogok. Az alapokat nem szeretném itt kifejteni, de 16 országból gyűltünk össze, hogy 52, 11-12 éves gyereket elfogadásra, együttműködésre, empátiára tanítsunk - és hihetetlenül büszke vagyok rájuk, valamint a fejlődésre amin végigmentek. JC-ként a nagytestvérük voltam, és alig van fantasztikusabb érzés, mint amikor tudom, hogy életeket változtattam meg. 


(Excursion day-en Velencébe mentünk, ahová mindig is nagy álmom volt eljutni! Yay)

Egy-egy tábor után mindig nagyon nehéz visszaszokni az outside world-be, még ennyi év tapasztalat után is. A netkapcsolat elég szörnyű volt, szóval nagyjából lehetetlen volt követni az itthoni fejleményeket, ami a sulis ügyek miatt kicsit kellemetlen volt, de apa igyekezett kézben tartani a dolgokat. Most persze van négy hétnyi pótolni valóm a világból (és főleg a suliból), de ez természetesen egyáltalán nem homályosítja el az élmény ragyogását.

11 nap múlva itthagyom Magyarországot, ezért sok mindent kell még elintéznem. Csekkolni a bőröndök tartalmát, ruha ellenőrzés, beszerezni ezt-azt, felfrissíteni a német- és matektudásom, hogy ne partravetett tök legyek a szintfelmérőknél, és persze búcsúzni, búcsúzni, búcsúzni...

Ezúttal a közelmúlt, és a közeljövő eseményeiről írok valami összefoglaló félét.

Kronológiai sorrendben májussal illene kezdenem:

• 17.-én egy szülői értekezlet, valamint ebéd során átvehettük az ösztöndíjakat hivatalos keretek között is. Találkoztunk a mentorainkkal, akik tapasztalt UWC-sek, túlnyomórészt volt diákok. Családostul beszélgettünk, informálódtunk, papírokat intéztünk és ettünk. Az esemény után még páran elmentünk fagyizni, aztán teázni, így elnyújtottuk a programot estig.
  
  
  (A képről hiányzik Ajna, no sebaj)
   
• Rá egy héttel, 24.-én egész napos felkészítő trainingen vettünk részt. Felvezetés és icebreaker után a bemutatkozással, konfliktuskezeléssel, felmerülő problémákkal foglalkoztunk meglehetősen intenzíven, hosszú órákon keresztül. Tartalmas volt, és nagyon hasznosnak tartottam, hogy konkrét helyzeteken, gyakorlati szimulációkon keresztül ismételtük át az elméletben hallottakat. Emellett bármikor közbeszólhattunk, kiegészíthettük az aktuális témát. Délután a mentorokkal dolgoztunk közösen - elvárásokat tisztáztunk, felvázoltuk a kapcsolattartást, végül pedig trust game-mel zártunk. Rékával nagyon jól megtaláltuk a bizonyos közös hangot, szóval remélem olyan folyékonyan fog működni minden, ahogy annak jelenleg tűnik. :)

Aktuálisabb vizek, június:

A törénések begyorsultak, felgyűltek. 
Kezdetüket vették a búcsúk, amik egyre valóságosabbá teszik az egész helyzetet. Színjátszó, DÖK, CISV, osztály, barátok - olyan sok mindent és mindenkit fogok hátrahagyni, hogy nehéz nem "megindulni". De tisztában voltam azzal, hogy mire vállalkozok, és így talán könnyebb egy fokkal. 
Az évet kitűnővel zártam, aminek nagyon örülök, annál kellemesebb lesz a pofáraesés majd odakint! :D
Haladok a papírokkal, ügyintézésekkel - voltam vérvételen, röntgenen, fogorvosnál, bankban. Minden este felírom egy papírra, hogy mit kell másnap elintéznem, mert egyébként totál elúsznék mindennel...:) A sulitól megjött a students handbook, amiből elég sok plusz információ derült ki, CAS-szel, tantárgyakkal, kolesszal, lehetőségekkel kapcsolatban. A leendő tanárok, és staff névsorát is megkaptuk végzettséggel és munkatapasztalattal együtt, hát ott csak néztem. Alig várom, hogy olyantól tanulhassak kémiát, aki a Harvardon és az MIT-n kutatott. :D
Sokat beszélgetünk a többiekkel, szinte egyöntetűen szimpatikus mindenki, tele ötletekkel és kreativitással. Mind emberből vagyunk persze, szóval azért nem halálkockákat kell vizionálni... (:

Pirossal jelöltem az országokat, ahonnan már jelentkeztek be diákok, sárgával azokat, ahonnan tanárok is jönnek.

Jövő héten utazom Lisszabonba, azután UWC-s gólyatábor, majd pedig CISV Olaszországban, úgyhogy kihasználom a nyarat. Na de ideje menni, anya megtanítja, mi kell a palacsintatésztába. :P