Be kell hogy valljam, nehezen vettem rá magamat ennek a posztnak a megírására, szóval bocsánat ha nem lesz elég tartalmas...

Hogy ott vegyem fel a vonalat, ahol utoljára elhagytam: téli szünet!
December 19-én hajnalban elindultunk Juannal Budapest felé. 4 hónap után újra otthon! :)
Fantasztikus érzés volt újra magyart hallani, Budapest utcáin járni, otthoni kaját enni, karácsonyozni a családdal, találkozni barátokkal. Elég húzós volt maga a szünet, mert Szilveszterre még eljött három másik évfolyamtársam, miután pedig mind elmentek, két napom volt, amíg Ana, a boszniai lány megérkezett az utolsó napokra. Nehéz volt a találkozókat összehozni, de azért bementem a suliba, elmentem egy capoeira edzésre, és még ha nem is mindenkit, de azért jó pár arcot sikerült látnom!
Több érdekes, vagy furcsa tapasztalatom is volt ez alatt a három hét alatt. Alapvetően 4 hónap után minden átmenet nélkül visszacsöppenni a családi karácsonyba egy nagyon éles váltás volt. Ezen felül a tény, hogy otthon milyen keveset változtak a lényegi dolgok, szintén meglepő volt. Vissza, a college felé olyan érzésem volt, mintha hazautaznék, otthonról.

Persze elég sok minden történt azóta is, hogy visszajöttem. Megkaptuk a féléves reportokat is a szünet alatt, aminek személy szerint nagyon örültem. Az első hét nagyjából visszaszokós volt, sok tárgyból jelentettek be dolgozatot, valamint ismertették az Internal Assignmenteket (minden tárgyból kell egy adott típusú beadandót készíteni, ami a végleges jegyünk 15-20%-át adja az IB-ban).

Második hét végén az MUN csapat kisebbik részével elutaztunk Maastrichtba, hogy részt vegyünk az ottani UWC suli által szervezett International Peace Conferencen (hú, fancy!). Fantasztikus élmény volt, egyrészről átélni egy testvériskola szellemiségét, valamint fénypont volt az Orsival (Maastricht, 2014-2016) és Bálinttal (Atlantic, 2012-2014) töltött idő. Köszi nektek ezúton is! :) Amúgy a vendégek által előadott beszédeken felül 3 workshopon vett mindenki részt, én a kenyai post-electional violenceről (értsd: rövid, de véres polgárháború) szólón, az Ukrajnával foglalkozón, valamint a nemzetközi beavatkozás jogosságáról és szükségességét boncolgató előadásokon vettem részt.

Lefolyt a második Focus Day is, ami ezúttal Interfaith Daynek volt keresztelve. Ebből adódóan a vallás és hit volt a fő témánk. Nekem legjobban a buddhizmusról szóló előadás tetszett, nagyon érdekesen összetették, pláne, hogy a négy közreműködő közül csak egyikőjük gyakorolta életvitelszerűen a vallást.

A héten eléggé le voltam terhelve. Sokat kellett (és még kell is) tanulnom, házak közötti versenyt szervezek, a háznak kellett intéznem dolgokat, pl. dekoráció vásárlást, valamint Musical Theatren is előadott mindenki egy kis jelentet. Jövő héten meghallgatások lesznek a fő darab nagyobb szerepeiért. 

Most így hirtelenjében ennyi mindent tudtam összeszedni - végezetül itt van két kép a kampuszról, amikor (nem latyakká olvadt) hó borítja: